Az őszi kert egyik legsokoldalúbban felhasználható ajándéka a cékla: nyersen, párolva, sütve, főzve, sósan, fűszeresen és édesen is kiváló alapanyag. Levele is értékes tápanyagokat tartalmaz (nyersen salátának, párolva főzeléknek vagy fermentálva savanyúságnak is szuper), a gumójából pedig készülhet leves, saláta, főétel, köret vagy sütemény is.
Ebben a bejegyzésben megmutatom, én hogyan készítek belőle savanyúságot, abból pedig rágcsálnivalót.
Hozzávalók egy 720 ml-es befőttes üveghez:
– 5-6 közepes fej cékla (kb. 30 dkg)
– fokhagyma ízlés szerint (bőven elbírja az ipari mennyiséget is, én ehhez egy egész nagy fejet használtam)
– szurokfű/oregano ízlés szerint (ugyancsak ne spóroljunk vele)
– fél evőkanál só*
– forralt, majd szobahőmérsékletűre visszahűtött víz (ehhez a mennyiséghez 3-4 dl-re lesz szükségünk)
*A só mennyisége elsőre nagyon soknak tűnhet, de ezt az adagot eredetileg is azért fermentáltam, hogy végül rágcsálnivaló chipset készítsek belőle – ami nem baj, ha kicsit sós. A magas cukortartalma miatt magán a savanyú céklán egyébként nem is érződik majd a só, ellenben ennek a változatnak a levét inkább hígítva érdemes fogyasztani. (Ízlés dolga, próbáljátok ki!)
Elkészítés:
A céklát meghámoztam és késsel vékony szeletekre vágtam (gyalulhatjátok is). Rányomtam a friss fokhagymát, megszórtam szárított oreganoval és sóval, majd ezzel a keverékkel alaposan bedörzsöltem a zöldségszeleteket (ha zavar, hogy utána fél napig lila lesz a kezetek, használjatok kesztyűt).
Néhány óra állás után üvegbe tömködtem és a levét ráöntöttem. Mivel a saját leve nem lepte el a céklát, ezért az üveget felöntöttem forralt és visszahűtött vízzel (sót itt már nem kapott, az üveg szájáig kb. 1,5 cm helyet hagytam). Rázártam a tetőt, egy mély tálba állítottam és kb. két hétig békén hagytam (nem nyitogattam közben).
Ha nem akarunk belőle chipset készíteni, akkor a lecsendesedés után nyugodtan tegyük a kamrapolcra, és csak akkor nyissuk ki, amikor enni szeretnénk belőle. Felbontás után hűtőben tartandó!
Céklachips készítése:
A céklaszeletek másik felét lecsepegtettem, óvatosan áttörölgettem, majd betettem az aszalóba, ahol 1-2 óra alatt szépen összezsugorodtak és kiszáradtak (az én aszalógépem hőmérséklete nem szabályozható, így ki-bekapcsolással irányítom az aszalódás sebességét). Légkeveréses sütőben 40-60 °C-on, gázsütőben pedig a legkisebb fokozaton (ha lehet, résnyire nyitott ajtónál) néhány óra alatt ugyancsak elkészíthető. Ez esetben tegyük a céklaszeleteket sütőpapírra, és időnként mozgassuk, forgassuk meg, nehogy letapadjanak.
Ne várjuk, hogy a végeredmény a boltban kapható, zacskós céklachipshez hasonlítson, hiszen azt olajban sütik. Ez a rágcsálnivaló nem ropog, egy kissé talán rágós is, de a kezdeti nehézségek után néhány másodperc múlva megadja magát és elolvad a szájban. Az íze minden állagbeli hiányosságáért kárpótol: szinte felrobbannak az ízlelőbimbókon a sós-savanyú, fokhagymás és mediterrán buborékok!
+1 érv mellette: az aszalás nem pusztítja el a jótékony baktériumokat, így még probiotikus is lesz a nassolnivalónk! Éppen ezért – bár pillanatok alatt el fog fogyni -, ez a rágcsa azért nem tárolható hónapokig.
És miért érdemes fermentált céklát fogyasztani?
A nyers cékla előnyös élettani hatásairól rengeteget olvashatunk: csökkenti a vérnyomást, javítja a keringést, valamint az izom- és agyszövetek vérellátását. Általános immunerősítő és emésztésjavító.
A céklalé nagy mennyiségben tartalmaz C-vitamint, folátot és egyéb ásványi anyagokat. Kálium mellett a következő ásványi anyagok találhatók meg benne nagy mennyiségben: kalcium, vas, magnézium, mangán, foszfor, nátrium, cink, réz és szelén. – http://ceklale.hu/
A cékla piros színét adó betacianinok erős gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásúak. Ezek közül a nyers lében csak a betanin, míg a fermentált céklalében már a betanidin is megtalálható. A pigmentnek ez a formája rendelkezik a legerősebb antioxidáns hatással.
Tudományos kutatások igazolták, hogy a laktofermentált céklaléből sokkal több hatóanyag tud felszívódni, mint a nyers italból, mivel a baktériumok „előemésztik”, így feltárják számunkra a céklában található ásványi anyagokat és vitaminokat.
A fermentált cékla és céklalé fogyasztása hozzájárul továbbá a „jó” baktériumok (Lactobacillus-fajok és Bacteroides-Prevotella baktériumok) szaporodásához és stabil megtelepedéséhez, illetve a „rossz” (pl. Clostridium coccoides) baktériumok számának csökkenéséhez is.
Mivel maguk a tejsavbaktériumok a sejtfalukban bizonyos toxikus anyagokat képesek megkötni, így a Lactobacillus-fajok szaporodása a vastagbélben hozzájárulhat a méregtelenítési folyamatok hatékonyságának növeléséhez is.
FIGYELEM! 3 éves kor alatti gyermekeknek ne adjunk belőle!
(A cékla erősen nitráthalmozó zöldség, a biztonságos lebontásához szükséges enzimrendszer pedig 3 éves korra alakul ki az emberben.)
Forrás, további információ:
http://www.lelekpalya.hu/cikkek/eletmod/cekla-a-rubinvoros-egeszseg/
https://www.healthnutnews.com/benefits-fermented-beets/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4517037/
Céklafermentálásra fel! 🙂